Már túl a második hónapon is

Reggel mindig nagyon jó kedved van. Lassan kezd beállni egy ritmus az életedben. Éjszakai alvás után, tisztába tevés (ami továbbra is roppant élvezetes a számodra) aztán mókázás (ami van úgy, hogy abból áll, hogy Hunort iskolába segítjük, ez is érdekes történés) aztán még türelmesen végig szemléled, ahogy reggelizem, ezután szopi és alvás, jó két órán át.

Miután felébredsz, jókedvűen kezdjük a napot, vagyis folytatjuk.

Persze nem mindig, van olyan nap amikor az önmegvalósításom csúcsa abból áll, hogy sikerül ebédelnem. Ez azokon a napokon van amikor valamiért nyűgösebb vagy, de sok türelemmel és szoptatással, végül mindig mi győzünk:)

Ellentétben az ilyen napokkal, büszkélkedhetünk olyanokkal is, mint pl. a múlt vasárnap amikor vendégségbe mentünk Csilla mama nagynénjéhez Ani nénihez és Anti bácsihoz. Itt pl. szabályszerűen betartottad az etikettet: mosolyogtál a vendéglátókra, megcsodáltad a csillárt, (azt amúgy én is, mert 100 éves, és tényleg lenyűgöző), kicsit cseverésztél, kacarásztál, aztán otthagytál nekik is egy jól megtermett kakis pelenkát emlékbe, s mint aki jól végezte dolgát elaludtál.

Az a nap aztán úgy folytatódott, hogy kimentünk a Hunor kedvéért a Kossuth kertbe, ahol épp gyermeknapi nemzeti összecsődülés volt. Amíg Hunor mindent végigjárt, kipróbált, megkóstolt, végigmászott, mi meghúztuk magunkat az ismerőseink által kialakított szabadtéri hadiszálláson, kicsit távolabb a nagy tömegtől, ahol alkalomadtán szopizhattál is. Nagyon tetszett neked a sok ember, a zajok, a zenék, a tisztába tevés a füvön (ez az apa tranzakciója volt, a közeli ismerőseink elismerő tekintetétől kísérve). Szóval buli volt, és este olyan mélyen, nyugodtan aludtad át az éjszakát mint még soha.

Indulás a Kossuth kertbe, még babakocsiban

Itt már apával hordozóban, miközben anya Blankával beszélget, Hunor meg fotóz

Bakalódás a fűben

Apának fáj már a háta

Azon ritka pillanatok egyike amikor Hunor picit megpihen

 A tegnap meg, még az is belefért, hogy Ágóval, a lányokkal (Bori és Zsófi) és persze Hunorral, tornáztunk. Te a maxi-cosiban ülve középen tágranyílt szemekkel végigcsodálkoztad a folyamatot. Időnként kezedet lábadat mozgatva élénken hangot adtál elismerésednek, miszerint mókásnak tartod, hogy mi, kicsik és nagyok egyszerre hajlongunk fölötted.

Aztán vannak csendesebb napok, a hétköznapok, amikor Apa jelenléte örömmel tölt el mindkettőnket, arról nem is beszélve, ha közben vicces arcokat vág és érdekes hangokat ad ki.