35 hetesen

Benne vagyunk a 35-dik hétben. És együtt, nagyon jó dolog. Bár éjszakánként és néha nappal érzem a fájásokat, amelyek egyre erősebbek, ami azt jelenti, hogy a méhem készülődik keményen (remélem te nem érzed). De én is készülök a veled való találkozásra: kezdek kilépni a zajos pörgős mindennapi életemből, hogy helyette teret adjak Neked, és a veled való együttlétnek. Egyre türelmesebbnek érzem magam, valahogy kezd megszűnni az idő, és csak te maradsz. Ehhez a felkészüléshez apa nagymértékben hozzájárul, hiszen, minden körülményt megteremt nekem, hogy pihenhessek, és hogy rád hangolódhassak. Ő az aki, a kinti világban, bástyaként őrködik, és vigyáz ránk...Valószínűleg ez akkor is így lesz amikor megszületsz, és itt leszel velünk.

Egyre határozottabbak a mozdulataid. A napokban megfordulhattál, úgy, hogy a hátad az én hasamhoz került, így mintha kényelmesebb lenne aludnom veled.

Jövő héttől megyünk hetente NST-re amikor is nyomon követik a szívhangodat, amit én is hallani fogok, és azt hogy a mozgásodra hogyan reagál a pici szíved. (amikor megmozdulsz gyorsabban kell dobogjon)..és nekem kell majd jeleznem amikor érzem hogy mozdulsz. Ez akkor lesz sikeres, ha te közben nem szunyókálsz...úgyhogy megkérlek majd, hogy ne aludj. Tudni fogod mikor...majd rád gondolok, és picit megbökdöslek :)

Aztán lassan el fog kelleni beszélgessünk (gondolatban) arról, hogy neked meg kell születned, és hogy az milyen lesz. Még egyelőre nem, még arra szoktam gondolni, hogy maradj, minél tovább. De aztán elérkezik az idő, amikor majd el búcsúzunk, mert rád egy új, izgalmas létforma vár.