Milyennek láttalak az első órákban

Nem sírtál, de nem akartad kinyitni a szemed. Békésnek tűntél.

A megfigyelési két óra után behoztak hozzám. Aludtál. Én pedig sírtam, nagyon boldog voltam. Minden fájdalmam elmúlt, hihetetlen volt. Néztelek azt hiszem, órákig, és egyszerűen megszűnt az idő, a tér, csak te léteztél..

Aztán elkezdtünk barátkozni, vagyis te szopizni kezdtél, ügyesen, mintha egész életedben ezt csináltad volna.